IPA Heves Megyei Szervezete és a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre kirándulást szervez 2012. 07. 16-tól 2012. 07. 22-ig (7 nap 6 éjszaka, hétfőtől vasárnapig)
Burgenlandba
KIRÁNDULÁS KÁRPÁTALJÁRA
2011
Kárpát-medence—Kárpátalja
Hevestől—Rahóig….
Mit nekem te zordon Kárpátoknak vadregényes tája…zsongtak lelkemben Petőfi
szavai, csordultig telt szivem e látogatás során.S most felkérés alapján
megosztanám Veletek ennek a hét napnak emlékeit,2011.jul.11-17-ig .
Jómagam először vettem részt az IPA és a Rendőrmúzeum Baráti Körének
szervezésében kiránduláson,amit meghallgatva utastársaim elbeszélését az előző
utakról,bizony nagyon sajnálok.
A kíváncsiságomat az út iránt az keltette fel,hogy az út nem fejeződött be a
Vereckei szorosnál,mint a legtöbb,hanem Rahóig ,a Tisza eredetéig tart.
Az indulásunk remek időben ,zökkenőmentesen zajlott,így hamarosan megérkeztünk a
határra,ahol számunkra” szokatlan” módon –várakozás és útlevél- vizsgálat után
-Beregsurányon keresztül,Beregszászba mentünk ahol csatlakozott hozzánk
„lánglelkű” tudóstanár idegenvezetőnk………innentől kaptuk hatalmas adagokban az
információt és vált bennem egyre világosabbá,hogy nem egy” klasszikus „buszos
utazásról lesz szó…ez rövidesen Huszton be is bizonyosodott ,ahol megnéztük a
Szent-Erzsébet erődtemplomot,a vár romjait,ahol fennszóval mondtuk „bús
düledékeiden…”és izzadtunk,csúszkáltunk,de felmentünk a legmagasabb pontig,ahová
az út bozóton,meredek falakon át húzódott.A látvány amit szemünk befogadott,az a
hangunkat benn rekesztette.Jómagam alföldiként,alig tudtam betelni vele.Bizony
ez a kirándulás nem arról fog szólni,hogy a buszból rátekintünk a látnivalókra,s
az én felszerelésemből hiányzott a megfelelő túracipő,de ez nem akadályozott meg
semmiben a továbbiakban
Sor került az első vásárlásra,Izán a kosárfonás falujában a kézműves termékek és
a hamisítványmentes italdiszkont meglátogatására,igen nagy sikerrel.Este
megérkeztünk Rahóra és kellemes körülmények között szállásoltak el minket a
Hotel Európában és a Hotel Tisza szállodákban.
Másnap a bőséges reggeli után nyolc órakor indultunk tovább.következtek a
Máramarosi –havasok és a Tisza forrásvidéke,Fekete-Tisza völgye,Tatár-hágó /931
m/megnéztük az 1939-ben épített magyar határőrbódét,Körpanoráma : Magyarhavasok
1707m,Ikerhavasok1880 m és Hoverla –Ukrajna legmagasabb csúcsa-2061m.
Jablinyica falu túlsó végén elértük a Prut folyót,ott meglátogattuk az
I.vh.osztrák-magyar katonatemetőt,ahol i.vezetőnk felháborodottan vette észre
hogy magyar felirat nincs az emlékhelyen.
Elértünk az „Asszonyvallató” függőhídhoz a Fekete-Tiszán.A monda szerint a
havasokból visszatérő pásztorember a hídra küldte fel az asszonyát,hogy
kivallassa,mi történt,míg ő nem volt itthon .Bizony mi is sikongatva és
botladozva igyekeztünk át a hídon,főleg ha valamelyik fiú belengette
azt!!Megkóstoltuk a tiszaborkúti ásványvízforrást,majd lementünk a két Tisza
összefolyásának medréhez,ahol rengeteg fotó készült.
Jött a meglepetés!!!Terepjárókkal felvittek a Szvidivice-/1400m/és a
Dömény-havasokra/1388m, kilátással a Máramarosi-havasok vonulataira:Fagyalos,Csornahora,Rahói
hegység ..stb.Lefelé gyalog indultunk, útközben megmutatta nekünk kedves
kísérőnk Péter,--aki elmondta magyar ,rokonai élnek Gyöngyösön,a történelem
szórta a szüleit e tájra--,megmutatta nekünk,hogy a borókafenyő kis zöld
termését nyugodtan megehetjük,telve van vitaminokkal és ásvány
anyagokkal.Hallgattunk rá,és miközben kerestük az áfonyát,aminek a temését a
júniusi!! fagy nagyon megtizedelte,töltöttük magunkba a természet patikáját.
Mire megérkeztűnk a terepjárókhoz,igazi havasi piknik fogadott bennünket,gulyás
havasi pásztor módra,parázson sütött rablóhús,fokhagymás füstölt
szalonna,rozskenyér,desszertnek „bános” forralt tejfölben főtt kukoricaliszt,puliszka.Előtte,utána
pálinka,pálinka.Már végén jártunk az evésnek amikor megijesztett minket a
készülődő vihar és nótázva értünk vissza a buszhoz Péter még elvezetett minket
az ő forrásához egy kőrisfaerdőben,ő tette rendbe a környékét, vigyáz rá.Bizony
itt kicsit féltem,mivel eső áztatta azt a keskeny ösvényt,amely a meredek
hegyoldalban kanyargott és nagyon kellett figyelni.
Számomra az egyik legkedvesebb délután volt,feledhetetlen hatása remélem soká
kitart.A papír telik és még mennyi mondanivalóm van!”Európa közepe”emléoszlop,kettévágott
falvak:Tiszalonka,Nagybocskó.., majd a viski erődtemplom-XVII.sz.Annyi
csodálatos látvány tárult elénk,ilyen volt az „asszonyok könnyei
„fátyolvízesés.”
Ó természet,ó dicső természet!Mely nyelv merne versenyezni véled? Nem vigyázzuk
eléggé,láttuk a csillogóhabokkal tovafutó patakok tele vannak korunk
kiírthatatlan szemetével,a műanyaggal csúfitva a tájat,amely ettől rongyossá
válik.
Emlékezetes hely a Szinevéri-tó,tengerszem a Gorgánokban-amelyhez kaptunk egy
mesét is a szerelem mindenhatóságáról,erősségéről,és lám mindez
feledhetetlen,mint az első szerelem!Nagyot sétáltunk,majd visszafelé meglepiként
vadkörtepálinkát kaptunk sós uborkával.Igen ízlett mindenkinek.
Az Árpád-vonal Talabor-völgyi völgyzárának megtekintése következett,a bunkerek
és lövészárkok maradványaival.A férfi emberek komoly beszélgetésbe
fogtak,elismerően szólva a magyar katonai vezetés stratégiai tudásáról.A vonalat
nem tudták áttörni,csupán csellel kikerülték.
A következő napon „ feldöcögtünk”a Kanora-gerincre,ismét körpanoráma terült
elénk:Beszkidekre-,Borzsa-.,,Máramarosi-havasokra.A Latorca-,Vecsa-patak
völgyére-ITT állhatott Feszthy Árpád sátra,amikor vázlatokat készített a
körképhez.
Alsóvereckénél,elértünk a többször megrongált,meggyalázott Millecentenáriumi
emlékműhöz,ahol elhelyeztük a koszorúnkat és ismét rágondoltunk
Nemzetünkre,történelmünkre,amit nem feledhetünk,ezért volt öröm számomra,hogy
fiatal utasaink is voltak.A fájdalmas emlékek sora folytatódott,mivel Szolyván
tiszteletünket tettük az1944-ben elhurcolt kárpátaljai magyar férfiak lágerének
helyén létesített Emlékparkban/sírkert/és megkoszorúztuk a mezőváriak tábláját.
Munkácson megtekintettük a Városházát,Rákóczi kastélyt,itt lehetőség nyílt
szabadprogramra,majd megismerkedtünk Filep Éva tanárnővel,aki összefogja
Mezőváriban a falusi turizmusban tevékenykedő lakosokat..Mindenki megismerkedett
a szállásadójával,akik nagyon kedvesen és igen finom étkekkel láttak el minket
és nem kevesebb pálinkával. Éva elmondta,hogy ezek a falvak valóban betöltik
funkciójukat,úgy élnek ,ahogyan régen a falusi ember:művelik a
kertjüket,állatokat tartanak,a határban búzájuk és kukoricájuk van.Sajnos ma
Magyarországon sok a funkció nélküli település,csak lakják és nem használják fel
azokat a lehetőségeiket amit a vidék nyújthat.A nekünk felszolgáltak telje körét
maguk termelték meg és állították elő,a finom lekvárt, házi pálinkát,a
csirkét,nyulat,tojást,kecskesajtot …A fizetésük igen szerény ,de találékonyan
mindent felhasználnak.
Beregszászban megismerhettünk egy olyan elkötelezett embert,aki minden
energiáját és anyagi lehetőségét feláldozta azért,hogy létrehozza a Beregvidéki
Múzeumot,amely jelentős helytörténeti anyaggal bír,többek között Fedák Sári
képeslap sorozatot is láthattunk.
Ungváron nagy sétát tettünk megtekintettük a Fekete Sas Szállodát,Ung
hídját,Európa leghosszabb hársfa sorát,Korona szálló,vártemplom maradványait,a
Kereszt Székesegyház gyönyörű ikonoztázát, hallhattuk Romzsa Tódor mártír görög
katolikus püspök történetét,,majd szabad program következett ez után a buszból
megtekintettük a csehek által épített tartományi hivatalt,és tisztviselő
negyedet,a Monarchia korabeli belvárost.
A Nevickei-vár romjai,Kamjanica-patak völgye,innen sugározták 1956.nov.4-én kora
hajnalban a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány „szolnoki” kiáltványát.
Emlékezetes marad a gerényi rotunda/körtemplom XIII.sz eleje/Kárpátalja
legrégibb épülete,legértékesebb freskó együtese.
Egy igazi kirándulás akkor jó ha megfelelő szabadidő van,ezzel nem bővelkedtünk
a sok-sok látnivaló miatt,de Beregszászban erre is sort kerítettek kedves
szervezőink,így ki-ki megvehette a kívánt ajándékot,emléktárgyat csak itt
kapható specialitásokat.Így kielégülve indultunk Munkácsra.
Legfőbb látnivaló a vár,amely hármas tagolású,alattunk a város és a Latorca.
Zrinyi Ilona és Rákóczi „Ferkó” szobra Örömmel töltött el,hogy Zrinyi Ilona
emléktábláján magyar szöveg is olvasható A 75 m.mély,taposókerekes,800 l napi
vízhozamú vár kútját két éve tisztították ki és ott magasodik a turul ,amely
Pách Imre magán adományaként teremtődött meg,hirdetve a múltat !!!
Örömmel láttuk a tiszaújlaki turulmadaras kuruc emlékművet,az első győztes
csatát méltatja 1703.jul.14-16.,1989-ben avatják újra,az eredetit/ 1906 /a
szovjet hatóságok1945-ben megsemmisítették.
Csetfalván az élő hit járta át lelkünket, jó néhányunknak szemét könny
lepte,ahol megnézhettük a gótikus kazettás mennyezetű templomot,és a modern
ökumenikus istenházát.
Lassan gondolataink,hazafelé indulnak,kedves mezővári vendéglátóink búcsú estet
szerveztek,süteménnyel,innivalóval és zenésszel,aki nagy kedvvel húzta el a
nótánkat és boldogsággal töltött el a közös éneklés kárpátaljai magyar
vendéglátóinkkal.
A másnap reggeli búcsúzkodás címek és telefonok cseréjével és sok-sok
fogadkozással telt „de ugye jöttök”,”de ti is hozzánk”...talán.
Talán végigjárhatjuk még egyszer ezt a csodálatos utat,a több száz km-t,a
rengeteg látnivalót,a büszke csúcsokat,félelmetes erdőket,a játékosan
bukdácsoló,tiszta vizű patakokat,ahová ha tehettük bele léptünk,ne csak
lássuk,érezzük is hűsítően simogató vizét.
Az emlékek tárházát feltöltöttük,a több száz éves múlt,erősítse meg bennünk
magyarságunkat,és emberségünket.
Köszönöm dr Francsics Ottónak,hogy részese lehettem a Kárpát-medencei
kirándulásnak és kedves utastársaimnak a kellemes együtt létet.
Rendezvényeink 
