A Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre
és az
IPA Heves Megyei Szervezet közös rendezésében
kirándulás Erdélybe

 

         2015.július 13-án a tervezett 7 óra tájban útnak indult csoportunk Hevesről dr. Francsics Ottó a kirándulás szervezője, Nagy László fő (gépkocsi) vezérünk és Kovács Levente idegenvezetőnk aktív közreműködésével, hogy felfedezzük Erdély egyik legcsodálatosabb részét.

         Miután Szolnokon felvettük a még hiányzó 9 útitársunkat, Berettyóújfaluban megnéztük a Rendőrmúzeum vándor kiállítását, mellyel a megálmodója és gyakorlati kivitelezője dr.Gulyás István ismertetett meg bennünket egyéniségéből adódó közvetlen stílusban, a szakma iránti tisztelettel és szeretettel.

         Első határon túli megállónk Nagyváradon a Nagy Boldogasszony Templom volt, melyet Lakatos Attila -saját megfogalmazása szerint – az egyházi ranglétra legalján „sírásó”-i rangban lévő régész mutatott be. Lenyűgöző, mindenki számára könnyen érthető, a humort sem nélkülöző kalauzolása emlékezetes marad számunkra. Az egyházi kincstárban Magyarország négy legnagyobb ereklyéjének (Szent Korona, Szent Jobb, Szent László győri és Szent László nagyváradi) egyike előtt tiszteleghettünk. A Püspöki Palotát (jelenleg városi múzeum), kertjében a városalapító Szent László monumentális szobrát megtekintve indultunk tovább.

         Királyhágói rövid pihenő után utaztunk végső úti célunk Torockó felé. Áthaladtunk a Mezőségen, mely Wass Albertet, Kós Károlyt, Sütő Andrást adta a magyar kultúrának. Fáradtan bár, de törve és fogyva nem érkeztünk az elkövetkező napjaink bázis helyére, Torockóra, mely festői környezetben fekszik, DK felől a Székelykő, ÉNY-on az Ordaskő határolja. Ellátásunkról a Király Panzió figyelmes, vendégszerető tulajdonosai gondoskodtak.

 

         Második napunk első állomása Magyarvista. A falucska református templomát és történetét a helyi tiszteletes ismertette. A templom a XIII. szd.-ból őriz falain ma is gyönyörű, színes freskókat, lévén eredetileg a katolikusoké volt. Szépséges festett padok, szószék és kazettás mennyezet, a konfirmálók által készített kalotaszegi hímzéssel kivarrt terítők és falvédők díszítik. A tiszteletes úr bemutatta és elmagyarázta, hogyan kell helyesen mérni az arasszal. A falu kőfaragással díszített házai utalnak az itteniek foglalkozására.

         Zsíbón a Wesselényi kastély nem látogatható -még nekünk sem!-, lepusztult állapotában is gyönyörű. A kastélyt körülveszi Vaszile Fati által 1958-1969 közt létrehozott botanikus kert. Trópusi növényeket bemutató üvegházak sora, változatos hal fajtákkal betelepített akváriumok ámulatba ejtőek. A szabadtéri növénykert akár egész napos programot is nyújthat. Nekünk csak 2 óránk volt - sajnos!

         ZilahAdyt idézi számunkra, itt volt a református gimnázium tanulója. Emlékét nagyméretű mellszobra őrzi volt iskolája előtt. A város központjában található Fadrusz János Wesselényi Miklóst, a jobbágy felszabadítót ábrázoló szobra. Hazafelé úton Leventétől megtudtuk a kalotaszegi népművészet ismérveit, s hogy figyelmünk ne lankadjon kedves, olykor pajzán székely viccekkel szórakoztatta a társaságot. Vacsora után fontos kultúr missziót teljesítettünk, meglátogattuk Torockó „könyvtárait”.

 

         Harmadik napunk célpontjaTorda. Először a sóbányába mentünk, melynek méretei elkápráztatják a látogatót. A 13 emeletnyi utat a mélybe ki-ki vérmérséklete szerint lépcsőn vagy lifttel tehette meg a trapéz alakú Rudolf bányába, ahol óriás kerék, billiárd-, pingpong asztalok, kugli pálya, színház terem, ajándékbolt is található. Néhány emelettel lejjebb a Terézia bánya alján csónakázó tó, közepén kis sziget, ízléses, pihenésre kialakított fa berendezéssel.

         Torda belvárosában áll a XIV. századból jegyzett római katolikus templom, itt írták alá, a világon elsőként, a lelkiismereti és vallás szabadságot deklaráló törvényt.         Kultúra után irány a természet! Felfedeztük a Tordai Hasadékot, melyet a  Hesdát patak vájt az Aranyos melléki mészkő hegységbe. A szurdok, a csaknem 200m magas, függőleges sziklafal között, 3 km hosszú, a szikla hasadék, ami próbára tette csoportunk akarat- és fizikai erejét, 1270m. Miután mindenki épségben kiérkezett a hasadékból Levente által „megdicsőült” Viki, Valika és Aliz! Hősökké váltak! A nap, a finom vacsora után, kellő mennyiségű folyadék pótlással – a helyi kocsmárosok nem kis örömére-és énekléssel zárult.

 

         Negyedik napunk a környék természeti csodáinak megismerésével telt. A bátrak és/vagy mazochisták Székelykő meghódítására indultak, amit-lábbal, kézzel, térden olykor fenéken – sikerrel teljesítettek. Túrájuk legmagasabb pontja 1147 m, a csúcsról a környék panorámájában gyönyörködhettek, kárpótlásként a megpróbáltatásért. Elismerés és bizonyítékként oklevelet kaptak a helybéli kocsmárostól. Ilyen oklevelet venni is lehet jó pénzért, ez az irigykedő rosszmájú megjegyzése!

         Egyesek, természetesen az „erősebb” nem tagjai, az ördög bibliáját forgatták ez idő alatt, s mint általában a kártyások, mindannyian nyertek. Délután pihenésképp a helyi néprajzi gyűjteményt néztük meg, ahol megismertük Torockó történetét, a vas feldolgozást, a cserépkályha készítését, a különböző alkalmakkor használt népi öltözékeket, a torockói hímzést. Az unitárius templomban a lelkész fogadott bennünket, aki beszélt a templom és gyülekezete életéről, az unitárius liturgiáról.

         Újabb fizikai kihívás következett. Megmásztuk -már aki!- a TOROCKÓ SZENTGYÖRGYI várat. Mivel elakadt a buszunk, a vár „meghódítását” nem vállalók kőhordókká váltak, hogy kikecmeregjen a busz szorult helyzetéből. A TOROCKÓ SZENTGYÖRGYI lelkészlakban született Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor.

 

         Ötödik nap a kultúra jegyében telt.

         Bonchidána még romos, de már a megújulás jegyeit mutató Bánffy kastélyt jártuk körbe. A kastély felújításában részt vevők megtanulják a korabeli mesterségek -ácsok, kőfaragók- fortélyait, hogy a későbbiekben más műemlék épületek felújításában is részt vehessenek.

         Kolozsváronelső utunk a Házsongárdi temetőbe vezetett. A kánikula ellenére töretlen lendülettel követtük /loholtunk utána/ Leventét, hogy megláthassuk Dzsida Jenő, Brassai Sámuel sírját, a Bánffyak családi nyughelyét. Az önálló városnézés célpontjai: Szent Mihály templom, Fadrusz János Mátyás király szobra, Hunyadi Mátyás szülőháza, ferences templom, a felújítás alatt álló református templom, előtte a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobrával, Bánffy Palota, Bábes-Bólyai Egyetem, Báthory

Líceum, serdületlen ifjaknak a pláza, és nem utolsó sorban, a szinte életmentő, hideg italt ill. fagylaltot kínáló „műintézmények”.

 

         Hatodik nap utolsó reggelink a Király Fogadóban, átvettük a háziak által számunkra sütött házi kenyereket, elbúcsúztunk vendéglátóinktól. Alig hagytuk el Torockót, mikor csomagjaink egy része önálló életre kelt, mondhatnánk külön utassá vált. Szerencsére éber útitársaink időben észlelték a malőrt, s ki-ki begyűjthette elkóborló csomagját.

         Nagyenyed Erdély Sárospatakja, Apafi Mihály fejedelem telepítette át Gyulafehérvárról a református gimnáziumot, mely Bethlen Gábor nevét viseli. Az épületet jelenleg felújítják, udvarában az intézmény 3 emblematikus személyének- Apafi Mihály, Pápai Páriz Ferenc, Bethlen Gábor-szobra áll, márványtáblákon az iskola egykori azon diákjainak neve olvasható, akik a magyar tudományos élet, az irodalom, a művészet meghatározó egyéniségei voltak.

         A tikkasztó melegben felüdülést adott a Plébános Pincében tett látogatásunk. Napunk befejező állomása Marosvásárhely. A Teleki Tékában villámlátogatást tettünk, u.i. zárva volt. Ez nem jött be, ill. mi nem mentünk be! Kárpótlásként szolgált a Kultúr Palota megtekintése. A kissé morcos helyi idegenvezetőbe- mutatta az épület legjelentősebb termeit, a Roth Miksa üvegablakaival díszített tükörtermet, dr.Bernády György a város legjelentősebb polgármesterének emlék kiállítását, a nagy koncert ill. színház termet.

         Gernyeszegre, utolsó szálláshelyünkre érkezve, a Grand Lion Panzió tulajdonosa pálinkával és kürtős kaláccsal várt bennünket, a kényelmes szobák elfoglalása után elfogyasztottuk „utolsó vacsoránkat”. A mellettünk lévő nagyteremben 300 fős lakodalom vigadalmát láthattuk, hallhattuk, ahonnan is elloptuk a menyasszonyt és a két násznaggyal hosszú tárgyalást folytatva, 5 liter bor ellenében visszaszolgáltattuk. Ezután vette kezdetét a mulatozás, énekeltünk, roptuk a táncot. Egy vidám csoport hajnali 3 óráig dalolt.

 

         Hetedik nap, miután megettük a finom reggelit, elindultunk haza! Hosszabb időre csak Kőrösfőn álltunk meg, ahol vásároltunk az egész főutcán árusító népművészektől, sikerült elköltenünk a megmaradt lejünket. Szolnokon elköszöntünk társaink egy részétől, s jó ütemben haladva este 7 óra előtt befutottunk Hevesre!

 

Lejegyezte: Csíkné Zsóka és Vargáné Judit