In Memoriam

Emlékezés: Dr. Képíró Sándor

Magyar Királyi Csendőr százados bajtársra

Életrajz:

Alapfokú tanulmányait Sarkadon végezte, középiskolába Mezőtúron, majd Békéscsabán járt, a békéscsabai evangélikus gimnáziumban érettségizett. 1932 és 1933. október 1. között a nyíregyházai 6. tüzérosztálynál szolgált, ahonnan 1933. október 1-jén mint hadapród tűzmester szerelt le.

1933-ban beiratkozott a szegedi Ferenc József Egyetem Jogi Karára és 1937 májusában államtudományi doktorrá avatták. 1937 őszén beiratkozott a budapesti Kereskedelmi Akadémiára, ahol kereskedelmi átképző tanfolyamon vett részt. 1938 májusában felvették a Magyar Általános Hitelbankba.

Ezután a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamára jelentkezett, amit 1939 és 1940 között végzett el. 1940. július 9-én hadnaggyá avatták. Ezt követően a csendőrség szolnoki szárnyához került szárnyparancsnok-helyettesnek, majd Orosházára helyezték.

1941 májusában főhadnagy lett, majd decemberben áthelyezték a makói csendőriskolába oktatótisztnek.

1942. január 21-23-án részt vett az újvidéki razziában.

Horthy Miklós kormányzó 1943 elején századossá léptette elő, majd Tóth Józsefet, az újvidéki járőrvezető iskola parancsnokát helyettesítette annak távollétében. 1943 decemberében a Vezérkari Főnökség Szegedre idézte, előzetes kihallgatásra az újvidéki események kapcsán. Ezt követően egészen 1944. június 1-ig eljárás folyt ellene. 10 évi börtönre ítélték, de a büntetést nem kellett letöltenie, és hamarosan visszahelyezték tisztségébe.

Később Kolozsvárra helyezték, majd augusztus 1-jétől Miskolcra, ahol a csendőrkiképző iskola parancsnoka lett.

Miután az iskolát Németországba vezényelték, ő ott maradt egységével Miskolc védelmére. 1944. december 2-án a harcoló magyar és német alakulatok tagjai közül az egyik utolsóként hagyta el a várost. Ezután az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől a Német Birodalom területére (Ausztriába) menekült, a később a nyugati szövetségesek által megszállt területre, így kerülte el a háború vége után a szovjet fogságba esést.

A háború után Linzbe került, ahol beállt mezőgazdasági munkásnak. Később Linzben a tolató-pályaudvaron vasutat épített, ahol egy magyar vasútépítő egységhez került. Innen átment Tirolba, ahol feliratkozott az Argentin Katolikus Egyház listájára és 1948. augusztus 1-jén Buenos Airesbe emigrált. Távollétében a magyar népbíróság 14 év börtönre ítélte. Buenos Airesben egy textilgyárban kapott munkát, megtanult szőni. 1950-ben megnősült, majd elvált, született két gyereke.

A rendszerváltás után, 1996-ban hazajött, Budapesten telepedett le.

2011. szeptember 3-án érte a halál egy budapesti kórházban, szülővárosában, Sarkadon helyezték végső nyugalomra református szertartás keretében 2011. szeptember 24-én.

Halála után, posztumusz tüntették ki az 1956-os forradalomhoz való viszonyulásáért és a magyarságért végzett munkájáért.

Nyugodjék békében a sokat szenvedett kiváló ember és magyar hazafi, Képíró Sándor, s miképpen az a Requiem kezdő- és zárótételében is elhangzik: "Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis"!

Anyanyelvünkön: Adj, Uram örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Ámen